hárman nyakunkba vettük Costa ricát
Roadtrip
Egy csodás napsütéses délelőtt Shivonne feltette azt a bizonyos kérdést… Körbe járjuk Costa Ricát?
Hogyan jött az ötlet?
Shivonne-nal (vegán aktivitsa, szintén önkéntes) elmentünk köveket nem annyira közel, de annál messzebb lévő (1,5 óra kocsiút) folyóhoz és útközben elkezdte nekem mondani, hogy gondolkozik rajta, hogy elmegy egy roadtripre itt Costa Ricán, mert kicsit vágyik a Pacific oldalra, illetve van még egy rendezetlen dolga Nosara felé. „Úristen!” – kiáltottam fel! – Mi is szeretnénk ebbe részt venni mert, hát ugye mennyivel jobb, hogy ha együtt osztjuk meg a költségeket. Zolival nagyon el szerettünk volna menni leginkább az Arenal vulkánhoz, meg persze naplementét nézni a Pacific részre. Lett volna egy önkéntes helyünk ott, de nem csak nem érte meg volna meg nekünk elmenni, mert utána vissza kellet volna jönni Cahuitaba és lejönni Panamába nagyon macerás lett volna. Ezért engedtük el teljes egészében Costa Rica többi részét. DE így sikerült megoldani, úgyhogy nagyon nagy mázlink volt, mert a szállásadónak van egy nagyon jó 4×4 kocsija (elengedhetetlen Costa Ricába, főleg Arenal és Pacific részén) és cserekereskedelemben megegyeztünk, hogy Zolival csinálunk neki social médiát, illetve azokat a közösségi média feladatokat, amiket Ő nem szeret csinálni. Nagyon nagyon sokat spóroltunk, mivel négy napra mentünk el és egy autóbérlése CR-ben 50-60 dollár 1 napra. Ráadásul hitelkártya nélkül nem lehet kint kocsit bérelni. Most már jöhetnek a sztorik.
1. nap - San José
Az első napon korán reggel indultunk San Jose-ba a fővárosba. Az egyik feltétele a kocsi használatnak az volt, hogy felvisszük Zsoltot a kertészt, akivel eddig dolgoztunk San Joséba. Az első nap eseménytelenül telt. Elmentünk bevásároltunk a Walmart-ba, aztán elmentünk a szállásra aludni. Az út 4 óra volt kocsival, útközben megálltunk egy kifőzdénél (ennél jobb kaját nem nagyon tud enni az ember a karib térségben)
2.nap - Sámara - Nosara - Marbella beach
Hát nem mondjuk, hogy igazán fényesen indult az igazi utunk, mert a sofőrünk Shivonne, nem tudta elintézni a dolgokat, amiket el akart még előző este, így nagyon sokat kellett kocsikáznunk a melegben. Jött velünk a kutyája, aki lehányt engem meg az újonnan vett Naruto mangámat, amiért nagyon szomorú voltam. Amikor elindultunk, már Nosara felé vettük az irányt. 4 órás út állt előttünk, ami jól telt, beszélgettünk végig. Útközben felforrt a víz így gyorsan egy benzinkútnál feltöltöttük és már működött minden tovább. Ezen a napon rengeteget utaztunk és délután, olyan 16 óra fele megérkeztünk Samarába, ami egy gyönyörű kis öbölváros a Pacific oldalon. Costa Rica nem arról híres, hogy tükör sima a tengere, főleg nem a Pacific részen, amit szörfparadicsomnak is hívnak a helyiek. A tervünk az volt, hogy ott nézzük meg a naplementét, de észrevettük, hogy hát basszus az a baj, hogy a hegy mögött megy le majd a nap, így rohadtul nem fogunk látni semmit belőle. Úgyhogy egy órát se voltunk a parton és gyorsan elindultunk felfelé, hogy Nosaran megnézzük a naplementét. Elkaptuk. Gyönyörű volt nagyon – nagyon! Régen láttunk ilyen szép naplementét főleg úgy, hogy Cahuitában semmit nem látni belőle. A naplemente után kezdődött igazán a neheze.
Naplemente Nosarába
Mivel a lehető legolcsóbban szeretnénk utazni a vadkempingezést választottuk szállásnak erre az estére. Nosara és Tamarindo között a Marbella partra esett a választásunk. Láttuk, hogy mások is kempingeznek így nagy baj nem lehet. DE azért a fejembe még mindig benne volt az infó, hogy sötétedés után NE legyél a parton! Marbella este lenyűgöző. Elterveztük, hogy csinálunk majd egy tüzet és ott meg grillezzük a zöldségeket, mert egy vegán lánnyal voltunk, így semmi állati eredetűt nem grilleztünk. Amíg a sofőrünk megcsinálta a tüzet, mi felraktuk a kempingünket, a függőágyat baldachinnal.
Kempinghelyünk reggel
A tábortűznél szélsőséges dolgokról beszélgettünk, volt egy-két vita és meg nem értés, de mindent feledtetett velem a tenger morajlása és a kristály tiszta égbolt a csillagokkal. Amikor kimentem és megláttam a tengert és a csillagokat összeérni csodálatos érzés fogott el. A függőágyban nem tudtunk annyira pihenni, mert rendkívül féltünk. Hiába tudtuk, hogy biztonságban vagyunk, bekapcsoltak az ősi ösztönök és minden kis neszre felébredtünk. Egy másik földrészen vagy, nem tudjuk itt milyenek az emberek és általában nem szabad este a tengerparton lenni Costa Ricaban. Gondolhatod mennyire nyugodtan aludtunk. Volt egy pillanat amikor én már majdnem elaludtam, de annyit hallok, hogy ugatnak a kutyák és annyit látok, hogy Zoli felmászott egy pálmafára. Nagyot nevettem. Nem bántották a kutyák, de azért megijedt ő is. Szóval nem a legkiemelkedőbb alvásunk volt, de aludtunk.
3. nap - Tamarindo
Nosara Tamarindótól csak egy órára van. Mivel szerettünk volna minél több időt tölteni Tamarindóban, hamar elindultunk Marbelláról. Az odafele vezető út kalandos volt, mivel át kellett kelnünk konkrétan egy folyón, kocsival. Ami megnehezítette az utunkat, hogy nem működött az elektromos ablaklehúzó és nagyon meleg volt (35-40 fok van ilyenkor a pacific oldalon) Tamarindóban semmi igazán fontos nem történt. Egész nap csak chilleztünk a tengerparton. Este, amikor már indultunk volna tovább Libéria-ba, igazán jó dallamokra lettünk figyelmesek, maradtunk volna táncolni, de mentünk tovább, mert hát pénzünk se lett volna, hogy egy tengerparti helyen szórakozzunk, illetve időszűkében voltunk. Libériában találtunk egy nagyon jó szállást, ami tele volt színes fényekkel…na meg csirkékkel xD. Reggel korán indultunk tovább, mert reggel 9-kor Zolival a vulkánnál szerettünk volna lenni.
.
4. nap - La Fortuna
A kutya jobban bírta az utat, nem hányt le. Zolival az volt az álmunk, hogy felfedezzük ezt a zöld területet. Viszonylag hamar, másfél óra alatt odaértünk. Az út viccesen telt, mert aggódtunk, hogy nem fogunk kapni levegőt a kocsiban, mert nem tudjuk lehúzni az ablakot és meleg lesz. Erre elkezdett szakadni az eső, úgyhogy jól is esett nekünk. Láttunk szivárványt is útközben és nagyon sok tehenet.
Szivárvány az úton
Elértünk a tóhoz és mondhatni, hogy majdnem az egész tavat bejártuk kocsival és olyan rossz idő volt, hogy így nem akartunk elindulni sétálni a vulkánhoz. Azonban jól jött ki a lépés, mert a Shivonne az ingyenes hotspring-hez (El Choyin) szeretett volna menni, úgyhogy így mentünk tovább vele, mert az esőben igazán jó a meleg vizes fürdőzés.
Nagyon cukiba a hot springnél
Mire meguntuk a pancsolást a nap is kisütött így elvitt minket utas társunk a vulkánhoz, így kezdődött számunkra a vulkán-túra. A túra nem volt megerőltető és szintemelkedés sem volt sok. A vulkánt csak körbe lehet sétálni. A sok tengerpartozás után jól esett jól esett nekünk a zöld természet.
Arenal Vulkán
A legjobb élményünk talán az volt, amikor fogtuk magunkat a túra után és kiültünk a levegőbe kihelyezett fekvő alkalmatosságokra. Csak lógtunk a levegőben néztük, a vulkánt, a tavat és ittuk a jól megérdemelt kókuszvizünket. Eközben felvidéki magyarokkal is találkoztunk.
Kedvenc helyünk a Roadtrip alatt
Mivel mindhárman nagyon alacsony büdzsével rendelkeztünk gondolkoztunk, hogy hát akkor haza mennénk hamarabb a tervezetnél, így a vulkán után négy óra alatt haza jutunk. Azonban nem tudtunk hazamenni, mert a hostunk közben két másik embert is fogadott, így nem volt szabad hely, ahova elmehettünk volna aludni. Úgyhogy megint ki kellett fizetnünk egy szálláshelyet, mert nem találtunk megfelelő vadkemping helyet. Viszont nagy nehezen találtunk egy kemping helyet és nagy nehezen elfogadtuk, hogy nem megyünk haza. Amikor odaértünk a kempingbe nagyon veszélyesnek és kopárnak tűnt, nem is tudtuk, hogy hova fogjuk mi lerakni a függőágyunkat, mivel egy fa sem volt. Amint elindultunk lefele a völgybe egy gyönyörű kemping tárult elénk. Annyira biztonságos és gyönyörű helyen volt, hogy rögtön jókedvünk lett, úgyhogy ő utána el is mentünk megint bevásárolni és csináltunk szintén egy kis grillezést, viccesre sikeredett, mert alig tudtuk benyújtania a szenet, de elmentem és kértem gyújtófolyadékot a közelben kempingező külföldiektől.
Kempingünk
PRO TIPP: San Joséban érdemes venni grillbegyújtó folyadékot, mert máshol nem lehet kapni.
Aznap este nagyon nagyon jót aludtunk és kipihentük magunkat.
5.nap - Lago Hule, Lago Congo
Reggel elmentünk megkeresni helyeket, amiket hostunk ajánlott, hogy még nézzük meg. A sofőr már haza akart rögtön menni, de mi úgy voltunk vele, ha már itt vagyunk akkor menjünk felfedezni több dolgot is. János ajánlott nekünk több helyet is, többek között egy vulkánt, de oda nem tudtunk volna kutyát vinni meg nagyon nehéz lett volna. A nehézség számunkra nem lett volna probléma csak a kutyának. A haza fele úton betértünk az Iguána kávézóba, ahol elrejtve a fákon, a folyókon, mindenhol iguánákba bukkan az ember.
Iguána a fán a kávézó mellett
Találtam 2 tavat és amit mondtak, hogy kutyával is látogatható. A Laguna Hule és Laguna Congo. Costa Ricához képest is egyre durvább utakon haladtunk át. Az egyik útnál ki volt írva, hogy NO HAY PASO (nincs áthaladás, de Zolit meg Shivonnet ez nem érdekelte, nem hallgattak rám és elindultak felfele az úton. Kb 70 fokos emelkedőn mentünk fel. Én rettegtem. Nagyon rettegtem. Hiába volt 4×4-ünk nem volt rendes út, minden homokos volt, mert az utat építették. Konkrétan rám tört egy pánikroham úgyhogy én kiszálltam a kocsiból. Csattogtam felfelé atom lassan, a kocsi, amivel mentünk hamar felért a tetejére és utána már találtunk egy biztonságos utat és elindultunk lefele a tavakhoz.
Lago Hule
Semmi izgalmas nem történt, csak túráztunk egy jót a természetben. Egy kellemes délelőtt töltöttünk el, láttuk a Poás vulkánt is. Aztán elindultunk haza… igen haza, mert a Posada Finca Mendoza-t az otthonunk tartottuk, már mindhárman.
Utazol Costa Ricába?